Tegnap kegyetlenul berugtam pàr csajjal. Tùl sok mindenre nem emlèkszem, ès abban sem vagyok biztos, hogy rendeztem e az egyik helyen a szàmlàt...
Gondolom hazafelè futottam ossze az egyik csaj ismerosommel, aki nàlam kotott ki. Sajnos annyira rèszeg voltam, hogy hiàba szopott jòl egyszeruen nem àllt fel. Amikor ujjaztam, akkor meg szòlt, hogy fàj neki, pedig csak egy ujjal csinàltam, ès azt is finoman, ràadàsul olyan nedves volt, hogy folyt a kezemen a cucc...
Adni kène valamit a vilàgnak, de semmim sincs kèszleten.
Na eljutottam arra a pontra, hogy elfogyott a bebaszàsi kedv. Heveny depressziò. Sot, mèg a baràtaim is mintha kerulnènek. Lehet az utòbbi napok, hetek màr vàllalhatlanok voltak. 2 hònapja munkàm sincs, vagy lehet, hogy tobb, semmi kedvem utàna szàmolni. Pènzem sincs, kezdenek osszecsapni a hullàmok a fejem felett, de ùgy se tudom megàllni, hogy ne alkohollal kezeljem, ahhoz tobb szemèlyes tèrre lenne szuksègem. Dugni ès festeni kène! Egyikbol se lesz semmi.
Azt hittem, leszarom a viselkedèsmre mutatott reakciòkat. Aztàn eszembe jutott, hogy rohadt màsnaposan, mindig az osszeesès szèlèn vagyok, màr az is halàlkozeli èlmèny, ha kimegyek a konyhàig kajàèrt. Szègyelnèm ha màsok elott àjulnèk el.
Atbasztam magam!
Ma vègre elmegyunk piàlni a haverokkal. Csak ne lenne ilyen kurva meleg, meg jò lenne ha lenne pènzem erre. Legutòbb is faszàn sikerult egy ilyen este. Ott volt szarrà amfetaminozva a volt baràtnom, o persze tagadta, de folyamatosan jàrt a keze a làba, a haja a szàja. Le is ràztuk gyorsan aztàn pàr perc mùlva màr èn se voltam igazàn kèpbe, a lènyeg, hogy egyben hazaèrtem.
Basztam aznap is bàrmit festeni!