Na eljutottam arra a pontra, hogy elfogyott a bebaszàsi kedv. Heveny depressziò. Sot, mèg a baràtaim is mintha kerulnènek. Lehet az utòbbi napok, hetek màr vàllalhatlanok voltak. 2 hònapja munkàm sincs, vagy lehet, hogy tobb, semmi kedvem utàna szàmolni. Pènzem sincs, kezdenek osszecsapni a hullàmok a fejem felett, de ùgy se tudom megàllni, hogy ne alkohollal kezeljem, ahhoz tobb szemèlyes tèrre lenne szuksègem. Dugni ès festeni kène! Egyikbol se lesz semmi.
Azt hittem, leszarom a viselkedèsmre mutatott reakciòkat. Aztàn eszembe jutott, hogy rohadt màsnaposan, mindig az osszeesès szèlèn vagyok, màr az is halàlkozeli èlmèny, ha kimegyek a konyhàig kajàèrt. Szègyelnèm ha màsok elott àjulnèk el.
Atbasztam magam!
Ma vègre elmegyunk piàlni a haverokkal. Csak ne lenne ilyen kurva meleg, meg jò lenne ha lenne pènzem erre. Legutòbb is faszàn sikerult egy ilyen este. Ott volt szarrà amfetaminozva a volt baràtnom, o persze tagadta, de folyamatosan jàrt a keze a làba, a haja a szàja. Le is ràztuk gyorsan aztàn pàr perc mùlva màr èn se voltam igazàn kèpbe, a lènyeg, hogy egyben hazaèrtem.
Basztam aznap is bàrmit festeni!